A Szánkhja-káriká (kb. i. sz. 350) a szánkhja filozófia legjelentősebb elérhető műve. A korábbi időkből egyetlen szánkhja mű sem maradt fenn, csak kiragadott idézeteket olvashatunk egy-egy upanisádban, buddhista műben, és a Tattva-szamásza-szútrában. Ez roppant különös körülmény, hiszen a hagyomány a bölcs Kapila-nak tulajdonítja az iskola alapítását, az ő életét pedig az i.e. VII-VI. századra teszik.
Ísvarakrisnáról (Īśvarakṛṣṇa), a Szánkhja-káriká szerzőjéről gyakorlatilag semmit sem tudunk. Larson és Potter az Encyclopedia of Indian Philosophies szánkhja-kötetében azt állítják, hogy a Sasti-tantra (Ṣaṣṭitantra) köré szerveződő Káriká-előtti (pre-kārikā) szánkhja már Ísvarakrisna előtt jelentős fogalmi és vita-anyagot halmozott fel, és Ísvarakrisna ezt a hagyományt sűrítette „normatív formulációvá”. Vagyis éppúgy a korábbi korok tapasztalatainak, a korábbi mesterek tanításainak lejegyzője, szerkesztője, mint a jóga esetén Patandzsáli.
További közös szál, hogy a szánkhja-filozófia mindkét változata valószínűleg ugyanabból a forrásból, a Vārṣagaṇya–Vindhyavāsin tanítói láncolatból származik. Larsonék szerint Vārṣagaṇya és követői időben közel álltak Īśvarakṛṣṇához; sőt „nagyon is lehetséges”, hogy Ísvarakrisna maga is Vārṣagaṇya vonalához tartozott. Vindhyavāsin, aki Vārṣagaṇya tanítványa volt, továbbdolgozta a rendszert, és Larsonék szerint több nézete feltűnően hasonlít a Jóga-szútrák első kommentátora „Vjásza” álláspontjaihoz; ezért lehetséges, hogy a korai jóga-filozófia éppen az ő szánkhja-iskolájukat képviseli.
Ísvarakrisna több ponton sem értett egyet az új felfogással, és visszanyúlt a szánkhja-elmélet korábbi változataihoz is. Egyes kutatók szerint a Patandzsáli Jóga-szútráinak megjelenése (~i.sz. 250), vagyis a jógatanítások szisztematikus bemutatása lehetett az egyik oka egy új szintézis megszerkesztésének. Változott a forma is: a korábbi szútra-stílust vers-formára (káriká) cserélte.
Sajnos a versek jelentése többnyire ugyanolyan homályos, kétértelmű, mint a szútrák esetében. Persze kérdéses, hogy a ránk hagyott szöveg akár a versek szövegét, akár azok sorrendjét tekintve eredeti-e. Mindenesetre a szöveg mind lételméleti, mind ismeretelméleti szempontból értelmezhető, és bár a versek nyelvezete inkább lételméleti jellegű, utóbbi időben egyre többen ismeretelméleti szempontból értelmezik (például Szvámí Véda Bháratí). Gyakorlati szempontból vizsgálva, a szenvedéstől való teljes és végleges megszabadulás módszerét tanítja, a megkülönböztető megismerés konstans alkalmazásának eszközével.
A Szánkhja-káriká jelentősége
Az új szintézis hamar ismertté és népszerűvé vált, a következő évszázadokban sorra születtek a róla írt kommentárok, sőt a VI. században egy buddhista szerzetes kínai nyelvre is lefordította. A Szāṅkhya-kārikā filozófiatörténeti jelentősége abban áll, hogy ez az első fennmaradt, tömör és rendszerezett összefoglalása annak a szánkhja gondolkodásnak, amely később az ind filozófiai kultúra egyik alapjává vált. Szó szerint megkerülhetetlen lett; ez a magyarázata, hogy a tanításaira a jóga, az ájurvéda, a tantra és a védánta is kénytelen volt valamiképpen reagálni.
A versek részletes elemzése „A szánkhja ősi pszichológiája” című könyvemben olvasható.
A Szánkhja-káriká versei
I. A szenvedés megszüntetésének forradalmi módja
1. KÁRIKÁ
A hármas szenvedés hatására ébred a tudásvágy elhárításuk módja iránt; „ismert [e mód], a kutatás felesleges” - ám az nem biztosan és véglegesen hárít.
2. KÁRIKÁ
Miként a „látott”, a „hallott” [mód sem segít], mert tisztátalan, korlátolt, és túlzó. A legjobb [ellenszer] elkerüli ezt: megkülönbözteti a megnyilvánultat, a megnyilvánulatlant, a megismerőt.
3. KÁRIKÁ
A múlaprakriti [teremtő, de] nem teremtett. A hét - a mahat és a többi -, teremtő is, teremtett is. A tizenhatos [csoport csak] teremtett. A purusa se nem teremtő, se nem teremtett.
II. A hipotézisek hiteles bizonyítása
4. KÁRIKÁ
Mivel a közvetlen tapasztalás, a következtetés, és a hiteles tanúságtétel [által] az összes ismeretforrás bizonyított, háromféle hiteles ismeretforrást (pramāņa) fogadunk el. A megismerés tárgya kizárólag általuk bizonyítható!
5. KÁRIKÁ
Az [érzék]tárgyak kételkedésmentes felfogása a közvetlen tapasztalás. A következtetés háromfélének mondott; részei a jel (liṅga) és a jelzett (liṅgi). A tanúságtétel egy hiteles személy vagy szent szöveg [kijelen tése].
6. KÁRIKÁ
De az érzékeken túli tárgyak ismerete analógiás következtetéssel, a még így sem megalapozott, érzékfeletti tárgyaké a hiteles hagyomány által bizonyított.
7. KÁRIKÁ
[Egy tárgy nem-észlelése létrejöhet] túl nagy távolság, [túlzott] közelség, az érzék sérülése, az elme figyelmetlensége, [a tárgy] szubtilis jellege, eltakarása, [egy másik tárgy] elnyomása vagy hasonlóval való összekeveredése miatt.
8. KÁRIKÁ
Azt [a prakritit] a finomsága miatt nem észleljük, nem azért, mert nem létezik; a hatásaiban észlelhető. A hatásai, mint a mahat és a többi – különböznek is a prakrititől, és hasonlítanak is hozzá.
III. Az okozatiság tana (satkārya-vāda)
9. KÁRIKÁ
A nemlétező nem teremt; [ám a hatáshoz megfelelő] materiális ok [szükséges], a minden teremtésének lehetetlensége miatt; egy ok csak olyan hatást kelthet, amire képes, és mert [a hatás] az ok természetével bír, a hatás már létezik [az okban].
IV. A megnyilvánult, a megnyilvánulatlan és a gunák
10. KÁRIKÁ
Oka van, nem örök, nem átható, aktív, sokféle, valami nagyobb része, jel, részekből álló, mástól függő a megnyilvánult. A megnyilvánulatlan [ezek] ellentéte.
11. KÁRIKÁ
Három gunából álló, [azoktól] elkülönületlen, objektív, közös, tudattalan, termékeny a megnyilvánult, és ugyanilyen a legfőbb [pradhāna]; a purusa ezek ellentéte, de hasonló is.
12. KÁRIKÁ
A gunák természete az örömteliség, a fájdalom és a megrekedtség; céljuk a megvilágítás, a cselekvésre késztetés, és a visszafogás; egymás elnyomása, támogatása, [működésének] kiváltása, és szoros együttműködés a funkciójuk.
13. KÁRIKÁ
A szattva a könnyű, a megvilágító, a vágyott [guna]; a serkentő, a mozgékony a radzsasz; a nehéz és elfedő valóban a tamasz. Mint egy lámpa [részei], egy célért működnek.
14. KÁRIKÁ
Az elkülönületlenség és a többi bizonyítéka a trigunából [ered] , [valamint] az ellentétük hiányából, [és] mivel az ok tulajdonságai határozzák meg az okozatot, [ezzel] a megnyilvánulatlan [minősége] is bizonyított.
15-16. KÁRIKÁ
[Mivel a megnyilvánult világ] részei korlátoltak, [jellegükben] homogének, és [létükhöz] kiváltó kapacitást kívánnak, [továbbá] az ok és a hatás különbözősége miatt, [valamint] az összes [megnyilvánult] forma nem-különbözősége miatt:
[a világnak] oka van, [mely] megnyilvánulatlan (avyakta). Az [avyakta] a három guna együttműködésén és átalakulásán keresztül működik, miként a víz, [az őt befogadó anyag] sajátosságai szerint.
V. fejezet – A purusa és a szanjóga
17. KÁRIKÁ
A purusa létezik, mivel az összetett dolgok más célját szolgálják, [mely] a trigunákkal ellentétes [természetű és] felet tük álló; mivel lennie kell [az öröm és fájdalom] tapasztalójának; és a megszabadulásra törekvés hajlama miatt.
18. KÁRIKÁ
Mivel a születés, a halál, és a cselekvő szervek (karaṇāk) személyre szabottak, és működésük nem párhuzamos, a purusák sokaságának [létezése] bizonyított; a három guna eltérő [arányai] által is [megalapozott].
19. KÁRIKÁ
És ezért, [a trigunájú természettel való] ellentétéből bizonyított a purusa tanú jellege (sākşitvam), hogy elkülönült (kaivalyam), neutrális (mādhyasthyam), látó (draşţŗtvam), és nem-cselekvő (akartŗbhāvaḩ).
20. KÁRIKÁ
A [purusával való] kapcsolata (saṃyoga) miatt látszik a tudattalan jel (liņga) tudatosnak; És ugyanezért látszik a gunák cselekvésekor a passzív [purusa] cselekvőnek.
21. KÁRIKÁ
A purusa és a legfőbb (pradhána) [kapcsolata] olyan, mint a bénáé és a vaké; célja, hogy a purusa tapasztaljon és megszabaduljon. Ez a kapcsolat okozza a teremtést.
VI. A megnyilvánult tattvák jellemzése
22. KÁRIKÁ
A prakritiből [származik] a mahat, abból az ahankára, abból a tizenhatos csoport. Fordította: Papp József, 2022 4És e tizenhatos csoport [utolsó] ötöséből [a tanmátrákból] [származik] az öt elem (bhūta).
23. KÁRIKÁ
A buddhi meghatározás (adhyavasāya). Erény (dharma), tudás (jñāna), neutralitás (virāga) és uralom (aiśvarya) a szattvikus formája, a tamasztikus ennek ellenkezője.
24. KÁRIKÁ
Az ahankára egyéniesítés (abhimāna); belőle kétféle teremtés fakad: a tizenegyes csoport [az indriják és a manasz], és az öt szubtilis elem (tanmātra) is.
25. KÁRIKÁ
A szattvikus jellegű, tizenegyes [csoport] az ahankára módosult (vaikŗta) ágából fakad, az őselemek (bhúták) forrása, a tanmátrák pedig a tamasztikusból; a radzsasztikusból (taijasa) mindkettő.
26. KÁRIKÁ
A megismerő érzékek (buddhi-indriyák) [kapuinak] a szem, a fül, az orr, a nyelv, a bőr hívott; a cselekvő érzékek (karma-indriyák) [kapui] – úgy mondják - a hangszálak, a kéz, a láb, a végbélnyílás, és a nemzés szervei.
27. KÁRIKÁ
Itt [az indriják csoportjában] a manasz kettős természetű; [cselekvő] szándék és [megismerő] érzék, mert osztozik azok dharmájában. Sokféleségük [oka] a gunák átalakulásának eltérései, és a külső [tárgyak] különbözőségének ténye.
28. KÁRIKÁ
A hang és a többi észlelése Fordította: Papp József, 2022 5az öt [jñána-indriya] működése, míg a beszéd, a megragadás, a mozgás, az ürítés és az élvezet az öt [karma-indriyáé].
29. KÁRIKÁ
A három [manasz-ahankára-buddhi] funkciója sajátosan definiált; nem közös. A [belső] szervek közös funkciója az öt vāyu; a prāņa és a többi [áramoltatása].
30. KÁRIKÁ
Bár a négyes működése párhuzamosnak mondott, az mégis egymásra következő: közvetlen tapasztaláskor, és annak hiányában is, [az érzékelés] megelőzi a hármas működését.
31. KÁRIKÁ
Mindezek [a külső- és belső szervek] kölcsönösen egymást serkentve végzik saját dolgukat. [Ám mindez] kizárólag a purusa érdekében [történik]; senki [más] nem készteti cselekvésre a szerveket.
32. KÁRIKÁ
A tizenhárom-rétű szerv funkciója a megragadás, a megtartás és a megvilágítás. A tárgyuk tíz-rétű: megragadott, megtartott, és megvilágított.
33. KÁRIKÁ
A belső szerv háromrétű [buddhi, ahankára, manasz], tízrétű a három tárgyának hívott külső [szerv]. Jelenben [működő] a külső [az indriják], három időben [működő] a belső szerv.
34. KÁRIKÁ
A buddhi indrijái közül ötnek [a megismerő érzékeknek] a tárgyai durvák és szubtilisek. A beszéd tárgya [kizárólag] a hang, de a többi [cselekvő érzék] öt tárggyal bír.
35. KÁRIKÁ
Mivel a buddhi a belső szervekkel az összes tárgyat felfogja; ezért a háromrétű szerv az alapvető, a többi a [hozzájuk vezető] kapuk.
36. KÁRIKÁ
Ezek az egymástól különböző gunamódosulatok [a tíz indrija, a manasz és az ahankára], mint egy lámpa, mindent a buddhinak mutatnak be, a purusa érdekében megvilágítva [tárgyukat].
37. KÁRIKÁ
Mivel a buddhi az, ami az összes tapasztalást bemutatja a purusának, [ezért] ugyanez [a buddhi] tárja fel a szubtilis különbséget a legfőbb (pradhāna) és a purusa között.
38. KÁRIKÁ
A szubtilis elemek (tan-mātrāk) nem-specifikusak. Az öt durva elem (bhūta) ebből az ötből [származik]; ezek specifikusnak tekintettek, [lehetnek] békések (śānta), félelmetesek (ghora) és tompák (mūḍha).
39. KÁRIKÁ
A szubtilis [elemek], az apától-anyától született [durvatestek] az elemekből felépülő [tárgyakkal] együtt háromfélék lesznek. Közülök a szubtilisek tartósak, az apától-anyától születettek megszűnőek.
VII. A kétrétű teremtés
40. KÁRIKÁ
A szubtilis test (liņga) a teremtés kezdetén született; nem korlátozott; tartósan fennmaradó; a mahattól a finom -elemekig terjedő; vándorló; [önmagában] tapasztalás nélküli; [különféle] hajlamokkal (bhāvāk) átitatott.
41. KÁRIKÁ
Miként egy festmény [sem létezhet] vászon nélkül, vagy egy árnyék oszlop nélkül, ugyanúgy a szubtilis test sem létezhet szubtilis elemek, [vagyis megfelelő] támasz nélkül.
42. KÁRIKÁ
Ennek [vándorlása] a purusa céljából történik, az ok-okozat [törvénye] szerint. A prakriti áthatóságánál (vibhutva) fogva, a szubtilis test - mint egy színész - különféle formákat ölt.
43. KÁRIKÁ
A hajlamok - mint a dharma és a többi -, velünk születettek; természetesek (prākṛtika) vagy szerzettek (vaikṛta). A tapasztalat a szubtilis-testtől függ, [miként] a magzat és a többi a durvatesttől.
44. KÁRIKÁ
Az erény (dharma) révén felemelkedés (ūrdhva), a vétkek (adharma) révén lesüllyedés lesz (adhastāt). A tudásból (jñāna) megszabadulás (apavarga), az ellentétéből (ajñāna) kötöttség fakad (bandha).
45. KÁRIKÁ
A neutralitás (vairāgya) a prakritiben való feloldódáshoz (prakŗti-laya), [míg] a radzsasztikus kötődés (rāga) lélekvándorláshoz vezet (saṁsāra). Fordította: Papp József, 2022 8Az uralomból (aiśvarya) akadálytalanság lesz (avighāta), az ellentétéből [anaiśvarya] a fordítottja (vighāta).
46. KÁRIKÁ
Ez az intellektuális teremtés (pratyayasarga): téveszme, erőtlenség, megelégedettség, megvalósítás. A gunák kiegyensúlyozatlan erői miatt keletkeznek, annak ötven változata szerint.
47. KÁRIKÁ
Ötféle megtévesztettség (viparyaya) létezik, és 28-féle erőtlenség (aśakti), az indriják gyengesége miatt. A megelégedettség (tuṣṭi) kilencrétű, a megvalósítás (siddhi) nyolcrétű.
48. KÁRIKÁ
A tompaság (tamas) nyolcféle, a balgaság (moha) is [nyolcféle]; tízféle a nagy balgaság (mahāmoha); a sötétség (tāmisra) tizennyolcrétű, a vaksötétség (andhatāmisra) szintén.
49. KÁRIKÁ
Az érzékek (indriya) tizenegy hibáját az intellektus (buddhi) hibáival együtt erőtlenségnek (aśakti) hívjuk. A buddhi tizenhét hibája a megelégedettségek (tuṣṭi) és a megvalósítások (siddhi) ellentéte.
50. KÁRIKÁ
A belső [megelégedettség] négyféle: prakritiből származó, külsőségek, idő, [és] sors a nevük. A külső, az érzéktárgyak szerint öt [-féle] – és [így] kilenc megelégedettség (tuṣṭi) elfogadott.
51. KÁRIKÁ
A reflexió (ūha), verbális instrukció (śabda), tanulmány, a hármas szenvedés elűzése, barátok, és az adakozás a nyolc megvalósítás (siddhi); a megvalósítást megelőzi a háromágú kampó.
52. KÁRIKÁ
Hajlamok nélkül nincs szubtilis test (liņga), szubtilis test nélkül nem működnek a hajlamok. Ezért kétrétű teremtés jön létre; egy [tattvákból álló] liņga nevű, és egy [diszpozicionális] bháva nevű.
53. KÁRIKÁ
Nyolcféle az isteni lények [rendje]; az állatok, stb. [rendje] ötféle; és egyféle az emberi; ilyen röviden az elemek teremtése (bhautika -sarga).
54. KÁRIKÁ
A felső világ szattva domináns, tamasz domináns az alsóbb teremtés, a középső radzsaszban bővelkedik; - ez [a teremtés] Brahmától egy fűszálig terjed.
55. KÁRIKÁ
Ebben [az elementális testben] öregség és halál okozta szenvedést tapasztal a tudatos purusa, Ezért a szubtilis test [-tel való azonosulás] megszűnéséig a szenvedés saját, belső természetünkből (svabhāva) fakad!
VIII. A purusa érdekében (puruşārtha)
56. KÁRIKÁ
Ez a prakriti által létrehozott teremtés - a mahattól a specifikus elemekig (bhūták) terjedően - Fordította: Papp József, 2022 10az összes purusa megszabadulása céljából [létezik], más érdekében, mintha a sajátja lenne.
57. KÁRIKÁ
Ahogy a tudattalan tej áramlik a borjú táplálásáért, ugyanúgy működik a legfőbb (pradhāna) a purusa megszabadulásáért.
58. KÁRIKÁ
Miként a sóvárgás megszüntetéséért kezd cselekvésbe az ember, ugyanúgy, a purusa megszabadulásáért kezd működni a megnyilvánulatlan (avyakta).
59. KÁRIKÁ
Miként egy táncosnő befejezi táncát, ha a közönség már látta, ugyanúgy tesz a prakriti, ha megmutatta magát a purusának.
60. KÁRIKÁ
[A prakriti tehát] sokféle módon szolgálója a nem-hálás purusának; a gunákkal bíró céltalanul, a gunák nélküli célját követi.
61. KÁRIKÁ
Semmi sem létezik, úgy vélem, mi a prakritinél érzékenyebb; „meglátott!” – s többé nem kerül a purusa szeme elé.
IX. A megszabadulás és az elkülönülés
62. KÁRIKÁ
Ezért bizonyosan nincs megkötve, nem szabadul meg, és nem is vándorol senki [a puruşa]; a prakŗti az, ami sokféle [szubtilis test] formájában vándorol, ami megkötött, és ami megszabadul.
63. KÁRIKÁ
Csak hét formával köti magát magához a prakriti; és az is ő, ki a purusa célja szerint eloldja egy formával.
64. KÁRIKÁ
Eképpen, a tattvák [megkülönböztető] gyakorlásával: „nem [ez] vagyok, nem az enyém, nem én”, Kizárólag így jön létre a maradéktalan (apariśeṣam), téveszmét nélkülöző (aviparyaya), tiszta (viśuddha) tudás!
65. KÁRIKÁ
E [tudás] által a purusa [úgy] látja a termékenységét vesztett, célját elért, [és ezért] hét formájáról lemondott prakritit, mint egy néző, elkülönülve, derűsen.
66. KÁRIKÁ
„Láttam már” – közönyös az egyik, „Látott már” – visszahúzódik a másik. Ha a kettő kapcsolata (saṃyoga) fennmarad is, többé nincs célja a teremtésnek.
67. KÁRIKÁ
A tökéletes tudás megszerzése után, mikor az erény (dharma) és a többi nem keltenek újabb hatást, Fordította: Papp József, 2022 12a megmaradt szamszkárák hatására, mint kerék a forgását, [a jivan-mukti] megtartja testét.
68. KÁRIKÁ
Amikor a test elhagyása bekövetkezik, célját teljesítve a legfőbb (pradhāna) visszavonul, [és a purusa] eléri az elkülönülést (kaivalya), ami teljes is, és végleges is.
X. A szánkhja-tradíció eredete és továbbadása
69. KÁRIKÁ
E rejtett tudást a purusa céljáról a legnagyobb bölcs [Kapila] fejtette ki; számba véve a lények létezését, eredetét és feloldódását.
70. KÁRIKÁ
Ezt a kiváló és tiszta [tanítást] először a bölcs adta könyörületességből Ászurinak, majd Ászuri tovább Pañcaśikhának; ő pedig elterjesztette a tant.
71. KÁRIKÁ
A tanítványi láncolatban megkapva, e [művet] Ísvarakrisna szerkesztette árjá versmértékben, nemes elmével, tökéletesen ismerve a [bemutatott] tant.
72. KÁRIKÁ
Benne van e hetven versben a teljes Hatvanas-könyv (Şaşţi-tantra) összes témája, bár az illusztratív történetek és mások ellenvetései nélkül.
73. KÁRIKÁ
Ezért a tan eme összegzése tartalmilag nem hiányos, bár olyan, mint egy tükröződés a szánkhja óriási anyagában.
Fordította: Papp József, 2022