A szöveg filozófiatörténelmi jelentősége
A szánkhja-tradíció makacsul a bölcs Kapila-nak, a szánkhja filozófia megalapítójának tulajdonítja ezt a szöveget, annak dacára, hogy egészen a XV. századig egyetlen, a szánkhja filozófiával foglalkozó mű sem említi.
A kutatók egységes álláspontja szerint egy kései gyűjteménye lehet a szánkhja tanításainak, talán Aniruddha, vagy egy másik, XV. századi kortársa tollából. Ezzel együtt lehetséges, hogy egyes szútrák nagyon ősiek, azonban semmilyen eszközünk sincs szétválogatni őket, és eldönteni, hogy melyek a régiek és melyek az újabbak.
A mű hat "könyvből" áll, melyből az első 3 a Szánkhja-káriká sorrendiségét és nyelvezetét követi, és a kárikák (versek) szútra-stílusú átfogalmazásainak tűnnek. Néhány része ugyanakkor jóval a Káriká utáni eszméket fogalmaz meg (főleg az 1. és az 5. könyvben). A legősibbnek tűnő szútrák a 4. és 6. könyvben találhatók.
Maguk a szútrák olyan sűrűek, hogy kommentár nélkül nehezen érthetőek – szerencsére azonban két jelentős kommentár is fennmaradt: Aniruddha: Szánkhja-szútra-vrtti, és Vijnána-bhiksu: Szánkhja-pravacana-bhásya című művei.
E három mű együtt már fontos forrása lehet a szánkhja és a jóga követőinek, további részletekkel, példákkal, érvelésekkel tisztítva megértésünket a szamádhi elérése előtti állapotunkról, és a szükséges változtatásokról. Ugyanakkor kétségtelen, hogy az 527 sútra tanulmányozása komoly kihívást jelent.
I. KÖNYV
Bevezető szútrák (1-6.)
1. szútra
atha trividhaduḥkhātyantanivṛttiḥ atyanta puruṣārthaḥ
Most az emberi élet végcéljának, a háromrétű szenvedés végső megszűntetésének [tanítása következik].
2. szútra
na dṛṣṭāt tatsiddhiḥ, nivṛtte pyanuvṛtti darśanāt
Annak [a szenvedés végleges megszűnésének] elérése közönséges eszközökkel [mint pl. a pénz, vagy emberek] nem lehetséges, mert ha a szenvedést meg is előzzük, azok [később] visszatérnek.
3 szútra
prātyahika kṣutpratīkāravat tatpratīkāra ceṣṭanāt puruṣārthatvaṃ
A [szenvedés megszűntetése] egy purusa által vágyott tárgy, ezért mint az éhség megszűntetését minden nap, sóvárogva keressük az enyhülést [a közönséges módszerekkel].
4. szútra
sarvāsambhavāt, sambhave api sattāsambhavāt heyaḥ pramāṇakuśalaiḥ
Egy értelmes embernek ezt [a módszert] fel kell adnia, mert nem lehetséges [a szenvedés enyhítése] minden esetben, és amikor lehetséges, akkor sem állandó [a hatás].
5. szútra
utkarṣādapi mokṣasya sarvotkarṣaśruteḥ
És a móksa [a megszabadulás] kiválósága miatt is, hiszen a śrutik (a védák) [kijelentik], hogy ez a legkiválóbb [módszer] az összes közül.
6. szútra
aviśeṣaścobhayoḥ
[Az általuk elérhető hatás tekintetében] nincs különbség a kettő között [vagyis az ismert, közönséges eszközök, és a vallásos módszerek között].
A kötöttség problematikája (7-60.)
7. szútra
na svabhāvato baddhasya mokṣa-sādhanopadeśa-vidhiḥ
A kötöttség [a purusának] nem saját természete, [különben hiábavaló lenne] a megszabadulás (mokṣa elérésére irányuló tréning (sádhaná) követése.
8. szútra
svabhāvasyānapāyitvāt, an-anuṣṭhāna-lakṣaṇam-aprāmāṇyaṃ
Mivel egy dolog esszenciális természete megváltozhatatlan, [ha a purusa a természet által megkötött lenne, a moksára vonatkozó tanítás] megvalósíthatatlan, [és ezáltal] jelentéktelen lenne.
9. szútra
nāśakyopadeśa-vidhiḥ, upadiṣṭe 'pyan-upadeśaḥ
[Nem létezik] olyan tantétel, ami a lehetetlen megvalósítását írja elő; ha mégis [ilyenre] utasítana, akkor az nem [valódi] tanítás.
10. szútra
śukla-paṭa-vat bīja-vaccet
Ha azt mondod, hogy mint egy fehér szövet, vagy egy mag esetén, [az esszenciális természet a purusa esetén is megváltoztatható]:
11. szútra
śaktyudbhavān-udbhavābhyāṃ nāśakyopadeśaḥ
[akkor az a válaszom, hogy] a sakti megjelenése és elfedődése [miatt látszik így]. [A megszabadulás] nem lehetetlen instrukció.
Folytatása következik......